Fél év leforgása alatt annyi élménnyel lettem gazdagabb, hogy el sem tudom mondani.:)

Na jó, megpróbálom.:)

Sőt, képeket is fogok feltölteni, úgy szemléletesebb és persze többen kértétek is. 

Azért örülök, hogy elég sokan olvastátok már és tetszéseteket is kinyilvánítottátok. Köszönöm! 

Szóval... Élményekről volt szó...

Ha azt mondom, hogy a Nike Félmaraton, mint verseny hatalmas nagy élmény volt, nem hazudok. De akkor még oly kevés embert ismertem...

Volt a NIKE szervezésében egy éjszakai vidámparkozás, ott néhány új arcot megismerhettem, Velük futólag találkoztunk is a verseny előtt és után. De igazándiból ott csak ketten voltunk Andival, az élményeinkkel, azzal a tudattal, hogy tűző napon is, de megcsináltuk.

Persze a Nagyoknak, kik többedik félmarcsijukat futották, mi csak kis mazsolák voltunk... de nem baj, valahol el kell kezdeni mindent.

Jött a SPAR Maraton. Október 2. Én még a NIKE FM előtt elkezdtem agyalni, hogy váltóban kellene lefutni a maratont, mert az tök buli. Volt is néhány kezdeményezésem az FB üzenőfalamon is...Beszéltem néhány olyan ismerőssel, kikről tudtam, hogy futnak...De nem jött össze a csapat, és ahogyan említettem, itt csak mini maratont (7km) futottunk. No de itt már nem csak ketten Andival, hanem csatlakozott Erika barátnőm is:) nagy volt az izgalom itt is. Főleg azért, mert szombaton még alig bírtam kikelni az ágyból, úgy megfáztam... De vasárnap ott álltam a Rajtnál, s lefutottam:) S jobb idő alatt, mint gondoltam. Mikor végeztem, s jöttem vissza, hogy találkozzam Andival, s várjuk Erikát, éppen összefutottam Rubint Rékával, ki gratulált, s én olyan boldog voltam, hogy betegen is megcsináltam, és jobb időt futottam. 

Látni azt, hogy kissrác az Apukájával, idősebb Hölgy és Úr is fut, nem adja fel...akkora erőt adott, hogy nem tudom ezt elmondani. Jó volt, nah!

Mondanom sem kell, hogy itt is néztem folyton, hogy a záróbusz a seggemben van-e:)

Háááát... gyerekek, hatalmas ováció volt a befutásomkor is, nah nem nekem ujjongott mindenki, hanem nagy volt a biztatás az idegenek részéről is. Az utolsó 500 méteren engem is úgy buzdított egy tömegből kikabáló férfi, hogy "húzzál bele, nem sok van hátra!" Marcsika lábai jobban begyorsultak és nem kocogva, hanem hozzám képest igen gyors tempóban értem be:)

...látjuk, hogy valaki érkezik, a maratonisták közül... Jesszusom, ezt meg kell várni, hajrázni kell neki! És...befut...és jönnek ám a többiek is kisebb-nagyobb idő különbséggel. Csápoljunk már mi is egy kicsit Csajok! :) és maradtunk!

 NATO (október 9.)...nah, itt már volt 2 ismerős arc. Johny és Kriszti, kikkel nemrég ismerkedtünk meg. Johny kis rövid gatyában...hjaaajjj... Én majd megfagytam és akkor azt mondtam, hogy ez volt az utolsó hidegben való futásom... Vagy mégsem? :)

Ezt a 10 km-t Erikával futottuk le, enyém volt a 6 km, övé a 4 és szép esőben elindultunk az Attila úton. Hm...seggre esek, vagy nem? Picit csúszott nekem lefelé esőben...de megúsztam esés nélkül:)

Aztán nem is tudom, hogy mikor, de kacérkodtunk a siófoki versennyel... De olyan távok vannak, ami nem egy napon van. Mert ugye én csak 7 km-t tudok futni, Andi reggel is és délután is futna... Hogy legyen? Vagy ne is menjünk, hideg van?

Megkérdeztem Gábort, hogy szerinte menne nekem a negyedmaraton november 20-án? 

Menne hát.:) 

Így történt az, hogy szépen felkészültem a negyedmaratonomra, életem első leghosszabb távjára Gáborral:) Köszönöm Gábor itt is és most is! :)

Közben Andikám élete első FÉLMARATONJÁRA készült:) Nagy volt az izgalom.

Közben persze volt a 2 éjszakai futás, nem is 2, hanem 3, mert ugye VISSZAFUTOTTUNK a JÖVŐBE:)

Ezen futások alkalmával néhány személyes kontaktus is volt az FB-n olykor kommunikáló emberkékkel. 

De felmentünk terepre a Normafához is futni. Nos, itt fogalmazódott meg bennem ismét az, hogy mennyire más közösség a futóközösség, mert nem kaptam a fejemhez azt, hogy lassú vagy, siess már, miért kellett ezt bevállalnod, ha még olyan kezdő vagy...

Megvártak, lelkesítettek. Komolyan mondom... nagyon jól esett.

Erre az eseményre vittem muffint és kekszet is, előtte sütöttem örömmel, mert tudtam, hogy jól fog esni futás után mindenkinek:)

Esésről jut eszembe...Gábor futott velem a végén, Ő zárta a sort, de előre is kellett szaladnia, a többieket is felügyelve. Háháááá...és én ekkor csúsztam egy szépet... Futottam tovább...de a nadrágom térde ki is szakadt... Hm...van ilyen, sajnáltam, majd megvarrom. De másnap némi izomláz, és picit buci térd... De akkor is jó volt, nah:)

Az óra állításhoz kapcsolódó flúgos esemény az éjszakai Jövőbe futásos esemény volt. :) Mi komolyan vettük a kiírást, így világító UV szemüvegben, konkrétan FLÚGOSAN érkeztünk. Bokán, nyakban, emellett nyakunkban lógó UV színek... Te vagy a fény az éjszakában című... óh, és én még csörgőket is beszereztem. Háhááá... nézett mindenki, hogy ki ez a 2 világító Ufó-csaj? :) Felismertek, mert 1 képet már feldobtam a face-re sütés közben, mert ide is sütöttem:) 

Szóval, ez nagyon népes és jól sikerült esemény volt 2011. október 30-án:) Oké, 29-én találkoztunk:) Itt 10 km helyett 7.99-et futottam egy kisebb csapattal, mert 1 óra alatt nem értünk volna vissza, holott ez volt a cél:) Aztán otthon kb hajnal f5-ig nem tudtam aludni, majd pár óra alvás után úgy döntöttem, hogy leszaladok a szoliba, ami 2 villamosmegálló, majd vissza. Khm... ebből lett egy majd' 8 km-es futkározás:)

Másnap, 31-én, szép napsütéses délelőtt pedig Gergővel futottunk a Margitszigeten, aztán egy kis wellness senkinek sem árt... jött egy kis relax. Ami nagyon jól esett a néhány nap után:)

Szóval...láthatjátok, rá lehet szokni szépen a futásra:)

Megy az idő, megy az idő...Lassan itt van november 20. Zabszem pozitív... Készültem, tudtam, hogy le tudom futni, de most itt az idő volt a lényeg.

Láttam, hogy Ulrik számmisztikázik az FB-n. Nah, gondoltam, elküldöm neki a rajtszámomat és varázsolja ki, hogy mennyi idő alatt kellene lefutnom azt a távot, akkor és ott Siófokon.

Kihozza nekem a 61 perc alatti időt. Jesszus... amikor 1óra 16 perc alatt toltam le egyik késő este a 2 kört a szigeten, majd kockára fagyva???

Azt mondta, ha megcsinálom, kérhetek Tőle bármit cserébe. :) Bármiiit?

Oké, akkor kis morfondírozás után kitaláltam, hogyha megcsinálom, akkor eljön velem egy Rubint Réka 90 perces Alakreform órára:) Persze már jöttek az ötletek, hogy rózsaszín tütüben stb... Én rá is bólintottam, mert mekkora buli.:)

Izgi...nekem kell javítanom, sokat, nem keveset. Basszus. Hülye vagyok én? AZ!

Köteles Gábor edzőmnek jeleztem eme barom vállalásomat, amire Ő csak mosolygott és azt mondta, hogy meg tudom csinálni, de szerinte korai, illetve ha meg is csinálom, mert ismer, hogy elég flúgos vagyok, akkor néhány hetes sérülésem lehet.

Mérlegelés, mérleg lévén... Sérülés és buli, vagy futás és jó közérzet?

Billeg a mérleg erősen.

Eljött a Szent hétvége... Sütés beindul pénteken, vittük a finomságokat. Szombat reggel utazunk, Andi volt a sofőr és betársult hozzánk Ulrik, Vera és F. Laci. 5-en egy 206-os Peugeot-ban. Látjátok mi volt ott? Nem. De majd képekben ismertetem a kalandos hétvégénk kezdetét:)

Potyogtak a könnyeim a nevetéstől, nem kicsit. Szóval fantasztikus hétvégénk volt, mind humor, mind kaja, wellness és FUTÁS terén.

Szombaton a többiek futottak, ki mennyit. Volt ki a maratont 3 szakaszban, volt ki félmaratont, volt ki 7 km-t, és én negyedet. 

Vera szombaton futotta délután a 7 km-t. Élete első hosszúja. Gyerekek...hihetetlen élmény volt ott!

Az, hogy mi hárman a Rajtjuk után elindultunk Gábor által javasolt 3 km-es laza futásra, az egy dolog. Jó volt így hárman futni. Andi, Ulrik és én. Ulriknak nem is kellett volna, de jött velünk.

Aztán vártuk Verát. Mikor láttam, hogy jön, elé futottam s kis szakaszon hajráztam neki. Majd jött Laci és a maradék 4 km-t végig futotta Verával, így nem állt meg, ment, ment azaz futott! Pedig azt hitte, hogy bele fog gyalogolni. Aztán a CÉL előtt átvette Ulrik Veránk nyulazását, s felvette videóra, hajrázott, húzta, húzta! És a CÉLBAN /jááááááááj, most is ráz a hideg!/ Péter Attila kiabálta a mikrofonba, hogy gyere Vera, gyere, megcsináltad! 

És megcsinálta!

Örömkönnyek, nálam is, most is ráz a hideg! Hihetetlen élmény volt!

Azt még nem mondtam, hogy Ulriknak van egy olyan írása, ami Sanya szerint könnygáz helyett is jó:) nah, viccet félre téve...olyan motiváló és megható, hogy bármikor elolvasom, belekönnyezem. Ez van!

Szóval, még vasárnap verseny előtt is elolvastam.

Vasárnap reggel hihetetlenül besózott, gondolom idegesítő stresszgolyó lehettem, azaz tudom, hogy az voltam. Nagyon izgultam. Pedig tudtam, hogy lefutom. De mégis.

Még Gábor biztató SMS-e is megérkezett, konkrétan be voltam sz@rva...

RAJT... előtt nagyon sok ismerőssel találkoztunk a Futótársakból. Mindenki mindenkinek szurkolt, puszi, puszi, ügyesek legyetek, legyünk. 

Elindultunk. Én Mariann és D. Laci társaságában. Mariann egy ideig jött velem, majd mondtam neki, hogy menjen bátran, ne rontsak az idején. Ő Lívivel futotta párban a félmaratont.

Hatalmas élmény volt, hogy nagyon sokan ott drukkoltak nekünk. Sanya is bekiabálta többször is, hogy "Hajrá Marcsi" és mások is. Nagyon jó volt. Jó tempóban, könnyen ment. Nem éreztem egyszer sem, hogy meg akarok halni, nem tudom lefutni. SŐT!

Láttam az Utánfutókat is. A fordulópontnál pacsizások is voltak, helló, hajrá, húzzunk bele és társai:)

Megnéztem az órát kb. 50 percnél. Ha veszettül belehúzok, akkor összeesve meglesz a 61 perc. Majd bevillant Gábor szava: Marcsi, ésszel!

Igazából azt mondtam magamnak, hogy nincs semmi retorzió, ha nem jön össze a bolondságos 61 perc, hülye vállalás. Ha 1 óra 10 alatt megvagyok, az is nagyon jó, mert akkor is javulok.

Mikor már láttam a CÉL-t és hallottam Péter Attila hangját, belendültem. Nem kicsit.

1 óra 8 perc alatt csináltam meg!  

Ott hajráztak nekem már többen, Vera is és Mariann is ott volt és iszonyatosan jó érzés volt, hogy megcsináltam. Ezt senki nem veszi el tőlem!

Ölelkezés, örömkönnyek. Szuper és szuper!

Gyorsan felvettem a kabátomat és beálltam hajrázni és vártam a többieket.

Óh, az érzés leírhatatlan, mikor láttam befutni az "enyéimet", azaz az én kedves ismerőseimet, barátaimat.

Andikám olyan ügyesen lefutotta élete ELSŐ félmaratonját, hihetetlen jó eredménnyel.

Láttam befutni Lívit, Ulrikot, Johny-t, Fruzsit, Dvorcsákot, Petyát:) /nem ebben a sorrendben/

Elhiszitek, hogy nem tudom jobban leírni azt az érzést, ami akkor és ott bennem volt? Ami a mai napig ITT van a lelkemben?

Át KELL élni ezt Neked is Kedves Olvasóm! :)

Mikor Ulrik befutott, odaszaladtam hozzá, nagyon örültem neki.

Megtudta, hogy mennyi idő alatt futottam le, azt mondta, hogy eljön velem az Alakreform órára:)

Annyira kedves Tőle:)

Imádom ezt a Futóközösséget:)