HTML

forrestina története

Futásaimról, keresztedzéseimről. Motiválni szeretnélek. Ha én el tudtam kezdeni, akkor Te is:) Gyere utánam!

Friss topikok

  • Simone Lewis: Tetszik, sőt, kommentelek is :) Nagyon lelkes vagy, csak így tovább! És ahogy elnézem, meg FB-n a ... (2012.01.02. 17:30) Mondom tovább...

Címkék

Archívum

Mondom tovább...

2011.12.30. 12:36 forrestina

Fél év leforgása alatt annyi élménnyel lettem gazdagabb, hogy el sem tudom mondani.:)

Na jó, megpróbálom.:)

Sőt, képeket is fogok feltölteni, úgy szemléletesebb és persze többen kértétek is. 

Azért örülök, hogy elég sokan olvastátok már és tetszéseteket is kinyilvánítottátok. Köszönöm! 

Szóval... Élményekről volt szó...

Ha azt mondom, hogy a Nike Félmaraton, mint verseny hatalmas nagy élmény volt, nem hazudok. De akkor még oly kevés embert ismertem...

Volt a NIKE szervezésében egy éjszakai vidámparkozás, ott néhány új arcot megismerhettem, Velük futólag találkoztunk is a verseny előtt és után. De igazándiból ott csak ketten voltunk Andival, az élményeinkkel, azzal a tudattal, hogy tűző napon is, de megcsináltuk.

Persze a Nagyoknak, kik többedik félmarcsijukat futották, mi csak kis mazsolák voltunk... de nem baj, valahol el kell kezdeni mindent.

Jött a SPAR Maraton. Október 2. Én még a NIKE FM előtt elkezdtem agyalni, hogy váltóban kellene lefutni a maratont, mert az tök buli. Volt is néhány kezdeményezésem az FB üzenőfalamon is...Beszéltem néhány olyan ismerőssel, kikről tudtam, hogy futnak...De nem jött össze a csapat, és ahogyan említettem, itt csak mini maratont (7km) futottunk. No de itt már nem csak ketten Andival, hanem csatlakozott Erika barátnőm is:) nagy volt az izgalom itt is. Főleg azért, mert szombaton még alig bírtam kikelni az ágyból, úgy megfáztam... De vasárnap ott álltam a Rajtnál, s lefutottam:) S jobb idő alatt, mint gondoltam. Mikor végeztem, s jöttem vissza, hogy találkozzam Andival, s várjuk Erikát, éppen összefutottam Rubint Rékával, ki gratulált, s én olyan boldog voltam, hogy betegen is megcsináltam, és jobb időt futottam. 

Látni azt, hogy kissrác az Apukájával, idősebb Hölgy és Úr is fut, nem adja fel...akkora erőt adott, hogy nem tudom ezt elmondani. Jó volt, nah!

Mondanom sem kell, hogy itt is néztem folyton, hogy a záróbusz a seggemben van-e:)

Háááát... gyerekek, hatalmas ováció volt a befutásomkor is, nah nem nekem ujjongott mindenki, hanem nagy volt a biztatás az idegenek részéről is. Az utolsó 500 méteren engem is úgy buzdított egy tömegből kikabáló férfi, hogy "húzzál bele, nem sok van hátra!" Marcsika lábai jobban begyorsultak és nem kocogva, hanem hozzám képest igen gyors tempóban értem be:)

...látjuk, hogy valaki érkezik, a maratonisták közül... Jesszusom, ezt meg kell várni, hajrázni kell neki! És...befut...és jönnek ám a többiek is kisebb-nagyobb idő különbséggel. Csápoljunk már mi is egy kicsit Csajok! :) és maradtunk!

 NATO (október 9.)...nah, itt már volt 2 ismerős arc. Johny és Kriszti, kikkel nemrég ismerkedtünk meg. Johny kis rövid gatyában...hjaaajjj... Én majd megfagytam és akkor azt mondtam, hogy ez volt az utolsó hidegben való futásom... Vagy mégsem? :)

Ezt a 10 km-t Erikával futottuk le, enyém volt a 6 km, övé a 4 és szép esőben elindultunk az Attila úton. Hm...seggre esek, vagy nem? Picit csúszott nekem lefelé esőben...de megúsztam esés nélkül:)

Aztán nem is tudom, hogy mikor, de kacérkodtunk a siófoki versennyel... De olyan távok vannak, ami nem egy napon van. Mert ugye én csak 7 km-t tudok futni, Andi reggel is és délután is futna... Hogy legyen? Vagy ne is menjünk, hideg van?

Megkérdeztem Gábort, hogy szerinte menne nekem a negyedmaraton november 20-án? 

Menne hát.:) 

Így történt az, hogy szépen felkészültem a negyedmaratonomra, életem első leghosszabb távjára Gáborral:) Köszönöm Gábor itt is és most is! :)

Közben Andikám élete első FÉLMARATONJÁRA készült:) Nagy volt az izgalom.

Közben persze volt a 2 éjszakai futás, nem is 2, hanem 3, mert ugye VISSZAFUTOTTUNK a JÖVŐBE:)

Ezen futások alkalmával néhány személyes kontaktus is volt az FB-n olykor kommunikáló emberkékkel. 

De felmentünk terepre a Normafához is futni. Nos, itt fogalmazódott meg bennem ismét az, hogy mennyire más közösség a futóközösség, mert nem kaptam a fejemhez azt, hogy lassú vagy, siess már, miért kellett ezt bevállalnod, ha még olyan kezdő vagy...

Megvártak, lelkesítettek. Komolyan mondom... nagyon jól esett.

Erre az eseményre vittem muffint és kekszet is, előtte sütöttem örömmel, mert tudtam, hogy jól fog esni futás után mindenkinek:)

Esésről jut eszembe...Gábor futott velem a végén, Ő zárta a sort, de előre is kellett szaladnia, a többieket is felügyelve. Háháááá...és én ekkor csúsztam egy szépet... Futottam tovább...de a nadrágom térde ki is szakadt... Hm...van ilyen, sajnáltam, majd megvarrom. De másnap némi izomláz, és picit buci térd... De akkor is jó volt, nah:)

Az óra állításhoz kapcsolódó flúgos esemény az éjszakai Jövőbe futásos esemény volt. :) Mi komolyan vettük a kiírást, így világító UV szemüvegben, konkrétan FLÚGOSAN érkeztünk. Bokán, nyakban, emellett nyakunkban lógó UV színek... Te vagy a fény az éjszakában című... óh, és én még csörgőket is beszereztem. Háhááá... nézett mindenki, hogy ki ez a 2 világító Ufó-csaj? :) Felismertek, mert 1 képet már feldobtam a face-re sütés közben, mert ide is sütöttem:) 

Szóval, ez nagyon népes és jól sikerült esemény volt 2011. október 30-án:) Oké, 29-én találkoztunk:) Itt 10 km helyett 7.99-et futottam egy kisebb csapattal, mert 1 óra alatt nem értünk volna vissza, holott ez volt a cél:) Aztán otthon kb hajnal f5-ig nem tudtam aludni, majd pár óra alvás után úgy döntöttem, hogy leszaladok a szoliba, ami 2 villamosmegálló, majd vissza. Khm... ebből lett egy majd' 8 km-es futkározás:)

Másnap, 31-én, szép napsütéses délelőtt pedig Gergővel futottunk a Margitszigeten, aztán egy kis wellness senkinek sem árt... jött egy kis relax. Ami nagyon jól esett a néhány nap után:)

Szóval...láthatjátok, rá lehet szokni szépen a futásra:)

Megy az idő, megy az idő...Lassan itt van november 20. Zabszem pozitív... Készültem, tudtam, hogy le tudom futni, de most itt az idő volt a lényeg.

Láttam, hogy Ulrik számmisztikázik az FB-n. Nah, gondoltam, elküldöm neki a rajtszámomat és varázsolja ki, hogy mennyi idő alatt kellene lefutnom azt a távot, akkor és ott Siófokon.

Kihozza nekem a 61 perc alatti időt. Jesszus... amikor 1óra 16 perc alatt toltam le egyik késő este a 2 kört a szigeten, majd kockára fagyva???

Azt mondta, ha megcsinálom, kérhetek Tőle bármit cserébe. :) Bármiiit?

Oké, akkor kis morfondírozás után kitaláltam, hogyha megcsinálom, akkor eljön velem egy Rubint Réka 90 perces Alakreform órára:) Persze már jöttek az ötletek, hogy rózsaszín tütüben stb... Én rá is bólintottam, mert mekkora buli.:)

Izgi...nekem kell javítanom, sokat, nem keveset. Basszus. Hülye vagyok én? AZ!

Köteles Gábor edzőmnek jeleztem eme barom vállalásomat, amire Ő csak mosolygott és azt mondta, hogy meg tudom csinálni, de szerinte korai, illetve ha meg is csinálom, mert ismer, hogy elég flúgos vagyok, akkor néhány hetes sérülésem lehet.

Mérlegelés, mérleg lévén... Sérülés és buli, vagy futás és jó közérzet?

Billeg a mérleg erősen.

Eljött a Szent hétvége... Sütés beindul pénteken, vittük a finomságokat. Szombat reggel utazunk, Andi volt a sofőr és betársult hozzánk Ulrik, Vera és F. Laci. 5-en egy 206-os Peugeot-ban. Látjátok mi volt ott? Nem. De majd képekben ismertetem a kalandos hétvégénk kezdetét:)

Potyogtak a könnyeim a nevetéstől, nem kicsit. Szóval fantasztikus hétvégénk volt, mind humor, mind kaja, wellness és FUTÁS terén.

Szombaton a többiek futottak, ki mennyit. Volt ki a maratont 3 szakaszban, volt ki félmaratont, volt ki 7 km-t, és én negyedet. 

Vera szombaton futotta délután a 7 km-t. Élete első hosszúja. Gyerekek...hihetetlen élmény volt ott!

Az, hogy mi hárman a Rajtjuk után elindultunk Gábor által javasolt 3 km-es laza futásra, az egy dolog. Jó volt így hárman futni. Andi, Ulrik és én. Ulriknak nem is kellett volna, de jött velünk.

Aztán vártuk Verát. Mikor láttam, hogy jön, elé futottam s kis szakaszon hajráztam neki. Majd jött Laci és a maradék 4 km-t végig futotta Verával, így nem állt meg, ment, ment azaz futott! Pedig azt hitte, hogy bele fog gyalogolni. Aztán a CÉL előtt átvette Ulrik Veránk nyulazását, s felvette videóra, hajrázott, húzta, húzta! És a CÉLBAN /jááááááááj, most is ráz a hideg!/ Péter Attila kiabálta a mikrofonba, hogy gyere Vera, gyere, megcsináltad! 

És megcsinálta!

Örömkönnyek, nálam is, most is ráz a hideg! Hihetetlen élmény volt!

Azt még nem mondtam, hogy Ulriknak van egy olyan írása, ami Sanya szerint könnygáz helyett is jó:) nah, viccet félre téve...olyan motiváló és megható, hogy bármikor elolvasom, belekönnyezem. Ez van!

Szóval, még vasárnap verseny előtt is elolvastam.

Vasárnap reggel hihetetlenül besózott, gondolom idegesítő stresszgolyó lehettem, azaz tudom, hogy az voltam. Nagyon izgultam. Pedig tudtam, hogy lefutom. De mégis.

Még Gábor biztató SMS-e is megérkezett, konkrétan be voltam sz@rva...

RAJT... előtt nagyon sok ismerőssel találkoztunk a Futótársakból. Mindenki mindenkinek szurkolt, puszi, puszi, ügyesek legyetek, legyünk. 

Elindultunk. Én Mariann és D. Laci társaságában. Mariann egy ideig jött velem, majd mondtam neki, hogy menjen bátran, ne rontsak az idején. Ő Lívivel futotta párban a félmaratont.

Hatalmas élmény volt, hogy nagyon sokan ott drukkoltak nekünk. Sanya is bekiabálta többször is, hogy "Hajrá Marcsi" és mások is. Nagyon jó volt. Jó tempóban, könnyen ment. Nem éreztem egyszer sem, hogy meg akarok halni, nem tudom lefutni. SŐT!

Láttam az Utánfutókat is. A fordulópontnál pacsizások is voltak, helló, hajrá, húzzunk bele és társai:)

Megnéztem az órát kb. 50 percnél. Ha veszettül belehúzok, akkor összeesve meglesz a 61 perc. Majd bevillant Gábor szava: Marcsi, ésszel!

Igazából azt mondtam magamnak, hogy nincs semmi retorzió, ha nem jön össze a bolondságos 61 perc, hülye vállalás. Ha 1 óra 10 alatt megvagyok, az is nagyon jó, mert akkor is javulok.

Mikor már láttam a CÉL-t és hallottam Péter Attila hangját, belendültem. Nem kicsit.

1 óra 8 perc alatt csináltam meg!  

Ott hajráztak nekem már többen, Vera is és Mariann is ott volt és iszonyatosan jó érzés volt, hogy megcsináltam. Ezt senki nem veszi el tőlem!

Ölelkezés, örömkönnyek. Szuper és szuper!

Gyorsan felvettem a kabátomat és beálltam hajrázni és vártam a többieket.

Óh, az érzés leírhatatlan, mikor láttam befutni az "enyéimet", azaz az én kedves ismerőseimet, barátaimat.

Andikám olyan ügyesen lefutotta élete ELSŐ félmaratonját, hihetetlen jó eredménnyel.

Láttam befutni Lívit, Ulrikot, Johny-t, Fruzsit, Dvorcsákot, Petyát:) /nem ebben a sorrendben/

Elhiszitek, hogy nem tudom jobban leírni azt az érzést, ami akkor és ott bennem volt? Ami a mai napig ITT van a lelkemben?

Át KELL élni ezt Neked is Kedves Olvasóm! :)

Mikor Ulrik befutott, odaszaladtam hozzá, nagyon örültem neki.

Megtudta, hogy mennyi idő alatt futottam le, azt mondta, hogy eljön velem az Alakreform órára:)

Annyira kedves Tőle:)

Imádom ezt a Futóközösséget:) 

 

1 komment

Hogy is kezdődött?

2011.12.25. 20:32 forrestina

 Soha nem szerettem futni... Általános iskolában meg akartam halni, mikor 600 m-t kellett futni, szúrt az oldalam...áhh...ez nem való nekem... Igaz, akkor sem voltam nádszál kisasszonyka...:)

Sportoltam én, persze kihagyások voltak, de a sport nekem akkor sem a futást jelentette. Bringáztam, spinningeltem, aerobikoztam, cardióztam nagy örömmel, de maximum gyalogoltam a futópadon. Hogy az milyen unalmas volt még zenével is? :)

De hogyan is kezdtem el futni? Ez itt a kérdés.

Idén májusban, mikor már tagja voltam egy életmódváltással kapcsolatos csoportnak, olvasgattam, h ez fut az fut, amaz is fut és hogy milyen szépen lehet vele alakulni. Hm... Van az a csaj, aki kint él Olaszban, és fut mindennap és tök jól érzi magát tőle. Éppen nyáron haza is látogat és feldobta a kérdést, h "mi lenne, ha ittlétem alatt lefutnánk közösen a szigetkört?"

Többen jelezték, h hápersze, igen, mikor?

Gondoltam egyet, ha ők, hát én is megpróbálom, nem próbálom, lefutom!

Május utolsó napján felhúztam az edzőcipőmet-nem, nem a futócipőmet, mert olyan nekem akkor még nem volt, minek? - és lementem Wekerlén "futni". Olvastam azt az edzéstervet, amit kezdőknek írtak. 1 perc futás, meg gyaloglás. Nemááá...nézzük meg, mit tudok.

20 percet kocogtam, 2-3x 1 perces gyors gyaloglással. Ma már tudom, h az brutál lassú tempó volt:) Aztán feljöttem és büszkén jelentettem, h ennyit kocogtam. Örültek nekem nagyon. Én is magamnak:) Nem fájt, nem szúrt és jól is esett. Hm. Vasárnap...ma is megyek, hisz júni 18-ig nincsen sok idő. 1 óra körülit kocogtam, már Reebok Easy tone cipőben...persze ez sem futó cipő, mint tudjuk, de azt gondoltam, ebben hatásosabb. Ahha, olyan izomlázam volt, h huhh... de nem álltam meg az 1 óra alatt. Majd eldöntöttem, h futópadon nyomom a 6 km-eket. Ez 1 óra alatt ment. Heti 3x-4x. Huhh, de büszke voltam magamra. Persze bringával jártam dolgozni, 8,5km oda, majd vissza. Közben csökkentettem a CH bevitelt is, a lisztnek, burgonyának és rízsnek pápát intettem, persze fehér kenyérnek és kezdtek olvadni rólam szépen a kilók. Könnyebben is mozogtam.

...vettem egy Nike futócipőt... ebben milyen más az élet? :P

Eljött a júni 18:) Izgalom, sokukkal csak akkor találkoztam személyesen először. Gooo... 47 perc alatt futottam le a szigetkört, megállás nélkül.

Ma már 32:30 a PB-m:)

Azután futogattam, mert jólesett. Azóta részt vettem a Nike rendezvényeken. Első a Normafa volt, majd FUSS Csepel. Háhááá...és én kis mazsolácska a csepeli rendezvényen kedvenc barátnőmmel, Andival beneveztem a Nike Félmaratonra, trióban. Sokan biztosan az orruk alatt mondták, h ez nem normális... de nem érdekelt. Az volt a célom, h az én kis 7,8 km-emet lefussam. Ennyi. Aztán kis térdsérülés, és még ekkor sem hagytam abba a felkészülést, ma már tudom, h pihenni kell, ha fáj. Aztán a trióból csak ketten maradtunk, nekem maradt az 5 km, Andikámnak pedig a 16,1 km. 

Hihetetlen élmény volt ez a verseny. Az másodlagos, h szétpörgettem magam L-Carnitinnel, meg koffeines energia géllel...a pulzusom 182-t mutatott, szívem majd'kiesett.... (régen volt szívproblémám, azért óvatosnak kellene lennem). Engem húzott a tömeg... Mindig attól a fránya záróbusztól tartottam. Áh...nem is tudom, h hányszor néztem hátra, h ugye nem én vagyok az utolsó? :(

Ott voltak mellettem az Utánfutók. Őket követve mentem-mentem. Majd átvette Andi a chipet és ment tovább a tűző napon. Nagyon izgultam, h épségben megússza ebben a nagy melegben, mert ugye én voltam az, aki beleültettem a bogarat a fejébe, h nekünk trióban kell félmaratont futni...eszébe nem jutott volna, h neki megint futnia kéne...mert mint tudjuk, januárban már futott 2 hónapot:)))

Nos, besétáltam a célhoz az Utánfutókkal, és mit látok? 1-1 futó kidőlve, infuzió...jajjj Istenem. Majd kikapják a kezemből a vizemet, mondván valakit fel kell locsolni. Basszus, ki az? Ugye nem Andi, Jézusom??? Szerencsére nem. Várok-várok, semmi, még nem jön, pedig már itt kéne lennie... Egyszer csak hív, h hol vagyok, mert befutott. Istenem. Nagy kő leesett a szívemről, elbőgtem magam, h igen, rendben van, fantasztikus volt és itt van és minden rendben. Nem attól tartottam, h nem tudja lefutni. Hanem tűző nap és ha már olyanok is, akik már régebb óta futnak is kidőltek...nah, ezért izgultam.

De minden happy, megvagyunk.:) Megyünk a Sparra 1 hónap múlva, de csak maratonkát futunk:)

Elindultunk...előre...a jó irányba:)

Olykor kimentem a szigetre futni, vagy egyedül, v Gergő barátommal, de csak 1 köröket és olyan lazán, zenével. Aztán ilyen-olyan rendezvények jöttek, mint pl. a JUST30.

Itt nem lehetett sem zenét, sem órát, sem telefont, semmit használni. Nah, nekem ez kb 40-45 perces kör lesz így... Sebaj, de futok és itt vagyok és jó a társaság. :) Elindultunk...és a saját lihegésem már az állatkertnél idegesített..mi lesz még itt? 

Futottam, élveztem és 35 perc alatt megvoltam:) Mekkora öröm ez:)

Aztán megláttam ott bal oldalt fiúkat-lányokat, kik kártyákkal elvoltak, hasznos infókat mondtak annak, aki kérdezett. Érdeklődő lévén hát odamentem és megkérdeztem, h mit lehet róluk tudni. Ők a Nike Margitszigeti Futóklub edzői. Nofene... és vannak edzések, nézzük meg. Megnéztük következő kedden 19-kor. Köteles Gábor volt akkor éppen, nah, azóta is áldom a napot, órát, h akkor mentünk. Azóta Gábor az edzőm és nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki:)

Ettől a naptól zene nélkül futok. És jóó, szeretek így futni:)

Tudni kell, h nekem nem voltak nagy terveim. 7 km lefutása jobb időn belül. Aztán Gáborral való közös futások után jöttek a tervek.:) Siófokon már negyedmaratont futottam és 8 percet javítottam az időmön.

Én egy fagyos szent vagyok és senki nem gondolta volna rólam, aki ismer, h hidegben futok... Nah, jelentem, a hideg és eső sem akadály. A NATO futás zuhi esőben volt és azt is élveztem. A hóban futást is:)

Nem tértem ki valamire...az éjszakai futásokra. Nagyon tutik. Imádom, élvezem. Futottam pizsamában és éppen a szülinapomon:) flúgos vagyok? Jah:) Voltam boszi is, majd'meghaltam a maszkban és hülye cuccban...de élvezteeem:) Voltunk PÉF-en Petyáékkal, Mikulásfutáson, hm...az azért picit kemény volt nekem,  mert a szintes futások nehezek...

Sorolhatnék sokmindent. De egyet tudok, h imádok futni:) Köszönöm Krisztának, h annó feldobta a témát, mert ez indított el. És azóta nem érdekel, ha csak este 11-kor tudok elindulni, de megyek és lefutom az előírt 10 km-emet:)

Számokban csak annyi, hogy augusztusban kb. 40 km-t,  szeptemberben 34,9 km-t, októberben már 77 km-t, novemberben már 112 km-t!, és most decemberben 1-2 betegség és térdsérülés után még csak 82,5 km-nél járok...

Azt is tudnotok kell, h nagyon sokat jelent nekem a futóközösség:) Ahogyan drukkolnak, hajráznak, bátorítanak, nyulaznak:) Egyszerűen imádom:) 

Persze a céljaim az utóbbi időben változtak. Már nem csak futogatok...:)

Az edzőmmel konzultálva futok, megyek előre céljaim felé. Ma már sokkal könnyebben megy. Alakult a technikám is és április vége óta, mióta életmódot váltottam, közel 20 kilót hagytam el:) és igen, a futás nagyon szépen formál:) de a keresztedzések is kellenek:)

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása