HTML

forrestina története

Futásaimról, keresztedzéseimről. Motiválni szeretnélek. Ha én el tudtam kezdeni, akkor Te is:) Gyere utánam!

Friss topikok

  • Simone Lewis: Tetszik, sőt, kommentelek is :) Nagyon lelkes vagy, csak így tovább! És ahogy elnézem, meg FB-n a ... (2012.01.02. 17:30) Mondom tovább...

Címkék

Archívum

Hogy is kezdődött?

2011.12.25. 20:32 forrestina

 Soha nem szerettem futni... Általános iskolában meg akartam halni, mikor 600 m-t kellett futni, szúrt az oldalam...áhh...ez nem való nekem... Igaz, akkor sem voltam nádszál kisasszonyka...:)

Sportoltam én, persze kihagyások voltak, de a sport nekem akkor sem a futást jelentette. Bringáztam, spinningeltem, aerobikoztam, cardióztam nagy örömmel, de maximum gyalogoltam a futópadon. Hogy az milyen unalmas volt még zenével is? :)

De hogyan is kezdtem el futni? Ez itt a kérdés.

Idén májusban, mikor már tagja voltam egy életmódváltással kapcsolatos csoportnak, olvasgattam, h ez fut az fut, amaz is fut és hogy milyen szépen lehet vele alakulni. Hm... Van az a csaj, aki kint él Olaszban, és fut mindennap és tök jól érzi magát tőle. Éppen nyáron haza is látogat és feldobta a kérdést, h "mi lenne, ha ittlétem alatt lefutnánk közösen a szigetkört?"

Többen jelezték, h hápersze, igen, mikor?

Gondoltam egyet, ha ők, hát én is megpróbálom, nem próbálom, lefutom!

Május utolsó napján felhúztam az edzőcipőmet-nem, nem a futócipőmet, mert olyan nekem akkor még nem volt, minek? - és lementem Wekerlén "futni". Olvastam azt az edzéstervet, amit kezdőknek írtak. 1 perc futás, meg gyaloglás. Nemááá...nézzük meg, mit tudok.

20 percet kocogtam, 2-3x 1 perces gyors gyaloglással. Ma már tudom, h az brutál lassú tempó volt:) Aztán feljöttem és büszkén jelentettem, h ennyit kocogtam. Örültek nekem nagyon. Én is magamnak:) Nem fájt, nem szúrt és jól is esett. Hm. Vasárnap...ma is megyek, hisz júni 18-ig nincsen sok idő. 1 óra körülit kocogtam, már Reebok Easy tone cipőben...persze ez sem futó cipő, mint tudjuk, de azt gondoltam, ebben hatásosabb. Ahha, olyan izomlázam volt, h huhh... de nem álltam meg az 1 óra alatt. Majd eldöntöttem, h futópadon nyomom a 6 km-eket. Ez 1 óra alatt ment. Heti 3x-4x. Huhh, de büszke voltam magamra. Persze bringával jártam dolgozni, 8,5km oda, majd vissza. Közben csökkentettem a CH bevitelt is, a lisztnek, burgonyának és rízsnek pápát intettem, persze fehér kenyérnek és kezdtek olvadni rólam szépen a kilók. Könnyebben is mozogtam.

...vettem egy Nike futócipőt... ebben milyen más az élet? :P

Eljött a júni 18:) Izgalom, sokukkal csak akkor találkoztam személyesen először. Gooo... 47 perc alatt futottam le a szigetkört, megállás nélkül.

Ma már 32:30 a PB-m:)

Azután futogattam, mert jólesett. Azóta részt vettem a Nike rendezvényeken. Első a Normafa volt, majd FUSS Csepel. Háhááá...és én kis mazsolácska a csepeli rendezvényen kedvenc barátnőmmel, Andival beneveztem a Nike Félmaratonra, trióban. Sokan biztosan az orruk alatt mondták, h ez nem normális... de nem érdekelt. Az volt a célom, h az én kis 7,8 km-emet lefussam. Ennyi. Aztán kis térdsérülés, és még ekkor sem hagytam abba a felkészülést, ma már tudom, h pihenni kell, ha fáj. Aztán a trióból csak ketten maradtunk, nekem maradt az 5 km, Andikámnak pedig a 16,1 km. 

Hihetetlen élmény volt ez a verseny. Az másodlagos, h szétpörgettem magam L-Carnitinnel, meg koffeines energia géllel...a pulzusom 182-t mutatott, szívem majd'kiesett.... (régen volt szívproblémám, azért óvatosnak kellene lennem). Engem húzott a tömeg... Mindig attól a fránya záróbusztól tartottam. Áh...nem is tudom, h hányszor néztem hátra, h ugye nem én vagyok az utolsó? :(

Ott voltak mellettem az Utánfutók. Őket követve mentem-mentem. Majd átvette Andi a chipet és ment tovább a tűző napon. Nagyon izgultam, h épségben megússza ebben a nagy melegben, mert ugye én voltam az, aki beleültettem a bogarat a fejébe, h nekünk trióban kell félmaratont futni...eszébe nem jutott volna, h neki megint futnia kéne...mert mint tudjuk, januárban már futott 2 hónapot:)))

Nos, besétáltam a célhoz az Utánfutókkal, és mit látok? 1-1 futó kidőlve, infuzió...jajjj Istenem. Majd kikapják a kezemből a vizemet, mondván valakit fel kell locsolni. Basszus, ki az? Ugye nem Andi, Jézusom??? Szerencsére nem. Várok-várok, semmi, még nem jön, pedig már itt kéne lennie... Egyszer csak hív, h hol vagyok, mert befutott. Istenem. Nagy kő leesett a szívemről, elbőgtem magam, h igen, rendben van, fantasztikus volt és itt van és minden rendben. Nem attól tartottam, h nem tudja lefutni. Hanem tűző nap és ha már olyanok is, akik már régebb óta futnak is kidőltek...nah, ezért izgultam.

De minden happy, megvagyunk.:) Megyünk a Sparra 1 hónap múlva, de csak maratonkát futunk:)

Elindultunk...előre...a jó irányba:)

Olykor kimentem a szigetre futni, vagy egyedül, v Gergő barátommal, de csak 1 köröket és olyan lazán, zenével. Aztán ilyen-olyan rendezvények jöttek, mint pl. a JUST30.

Itt nem lehetett sem zenét, sem órát, sem telefont, semmit használni. Nah, nekem ez kb 40-45 perces kör lesz így... Sebaj, de futok és itt vagyok és jó a társaság. :) Elindultunk...és a saját lihegésem már az állatkertnél idegesített..mi lesz még itt? 

Futottam, élveztem és 35 perc alatt megvoltam:) Mekkora öröm ez:)

Aztán megláttam ott bal oldalt fiúkat-lányokat, kik kártyákkal elvoltak, hasznos infókat mondtak annak, aki kérdezett. Érdeklődő lévén hát odamentem és megkérdeztem, h mit lehet róluk tudni. Ők a Nike Margitszigeti Futóklub edzői. Nofene... és vannak edzések, nézzük meg. Megnéztük következő kedden 19-kor. Köteles Gábor volt akkor éppen, nah, azóta is áldom a napot, órát, h akkor mentünk. Azóta Gábor az edzőm és nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki:)

Ettől a naptól zene nélkül futok. És jóó, szeretek így futni:)

Tudni kell, h nekem nem voltak nagy terveim. 7 km lefutása jobb időn belül. Aztán Gáborral való közös futások után jöttek a tervek.:) Siófokon már negyedmaratont futottam és 8 percet javítottam az időmön.

Én egy fagyos szent vagyok és senki nem gondolta volna rólam, aki ismer, h hidegben futok... Nah, jelentem, a hideg és eső sem akadály. A NATO futás zuhi esőben volt és azt is élveztem. A hóban futást is:)

Nem tértem ki valamire...az éjszakai futásokra. Nagyon tutik. Imádom, élvezem. Futottam pizsamában és éppen a szülinapomon:) flúgos vagyok? Jah:) Voltam boszi is, majd'meghaltam a maszkban és hülye cuccban...de élvezteeem:) Voltunk PÉF-en Petyáékkal, Mikulásfutáson, hm...az azért picit kemény volt nekem,  mert a szintes futások nehezek...

Sorolhatnék sokmindent. De egyet tudok, h imádok futni:) Köszönöm Krisztának, h annó feldobta a témát, mert ez indított el. És azóta nem érdekel, ha csak este 11-kor tudok elindulni, de megyek és lefutom az előírt 10 km-emet:)

Számokban csak annyi, hogy augusztusban kb. 40 km-t,  szeptemberben 34,9 km-t, októberben már 77 km-t, novemberben már 112 km-t!, és most decemberben 1-2 betegség és térdsérülés után még csak 82,5 km-nél járok...

Azt is tudnotok kell, h nagyon sokat jelent nekem a futóközösség:) Ahogyan drukkolnak, hajráznak, bátorítanak, nyulaznak:) Egyszerűen imádom:) 

Persze a céljaim az utóbbi időben változtak. Már nem csak futogatok...:)

Az edzőmmel konzultálva futok, megyek előre céljaim felé. Ma már sokkal könnyebben megy. Alakult a technikám is és április vége óta, mióta életmódot váltottam, közel 20 kilót hagytam el:) és igen, a futás nagyon szépen formál:) de a keresztedzések is kellenek:)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://forrestinafusss.blog.hu/api/trackback/id/tr883495467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.